�jf�lkor

S�t�t felh�k k�sznak az �gen,
Ugyan�gy t�rt�nt akkor is r�gen.
Minden percben megremeg kezem,
Pillanatr�l pillanatra nyugtalanabb lelkem.

Fogy az id�, j� m�r a k�s�rtet,
Fogalmam sincs, mikor �r ez v�get?!
Folyton ism�tl�dik,
Mindig ez t�rt�nik,
Ett�l nem lehet szabadulni,
El kellene m�r indulni...

Tal�n, ha messze j�rok,
�s s�t�ts�g k�de rejt,
R�m nem tal�ltok,
S mindenki elfelejt.

Elt�n�k a vil�g el�l,
Ha a r�m meg nem �l!
Szabad leszek eg�szen,
Vagy csak l�lekben...?
Nem tudni ezt m�g,
De a v�gy most is k�s�rt...

K�zeleg a pillanat,
Sz�vem hevesebben ver.
Bel�m mar a f�jdalom,
Testem a padl�n hever.
�ber vagyok, de tehetetlen.
Harcolok, de gy�zni lehetetlen.

� az er�sebb,
M�r n�z�s�vel f�ldre k�nyszer�t.
K�zd�k ellene, de gyenge vagyok.
Mindent megpr�b�ltam, semmi nem seg�t.

Ha a gonosz b�z�s lehelete meg�rint,
Hideg keze, �g� szeme megr�m�t,
Hi�ba futsz, f�lsz lapulsz,
Haragja akkor sem csillapul.

�t semmi meg nem �ll�tja,
A hal�lt �s a szenved�st im�dja.
A Pokol t�ze az otthona,
M�shol � meg nem sz�llna.
De ha b�rmely h�zba bet�r,
Ott szinte azonnal folyik a v�r.
Kegyetlens�ge f�ktelen,
Mindenki tudja mennyire sz�vtelen.

Hal�l sikolyok k�s�rik �tj�t,
V�rmez�k id�zik m�ltj�t.
Fejetlen hull�k, csontv�zak,
�sszed�lt, �g� h�zak.

�tg�zol b�rkin, ki el� t�ved,
Neki nem sz�m�t, hogy neked v�ged!
� csak halad, amerre a sz�l sodorja,
M�g a S�t�n is �t szolg�lja.A vil�g ily gonoszt m�g sosem ismert,
Ki�llni ellene r�g�ta senki nem mert.
Voltak vit�z harcosok,
B�tor v�ndorok,
Egyed�l, s t�ler�vel,
Sok fegyverrel, tiszta sz�vvel.
De a sz�rnyet nem fogta a penge,
Nem hatott r� m�g a szent er� se.

A vakmer� bajnokok mind elbuktak,
A harcban azonnal meghaltak.
Senki nem tudta hogy lehet ez,
Mi�rt t�rt�nik ily gyorsan mindez?!
Hisz' a k�zdelem �ppen csak elkezd�d�tt,
A szembesz�ll�k sora elrendez�d�tt.
S mikor a csataki�lt�s elhangzott,
R�gt�n ut�na f�jdalmas sikoly visszhangzott.
Mint a v�zfoly�s, emberek hullottak,
Fel�lkerekedtek a holtak.
Karmos kezek arcukat kapart�k,
F�l�ket r�miszt� �v�lt�sek mart�k.

Eddig �gy �rt v�get minden csata,
Nem �lte t�l a j�k hada. -

Riadva t�rek magamhoz a gongsz�ra-
�jf�lt �t�tt az �ra.
Felt�madt a sz�l, s mintha  benn is leh�lt volna a leveg�.
Megborzongok, �rzem elhagyni k�sz�l az er�.

Egyed�l vagyok, ahogy mindig.
Ez m�g nem v�ltozott id�ig.
De m�r k�zel van, hamarosan ide�r,
A retteg�st�l megfagy bennem a v�r.

Meddig tart ez a gy�tr� v�rakoz�s?
Meddig tart ez az iszonyat?
M�r nem is j�r a fejemben m�s,
Mint a k�zeled�, v�gzetes �sszecsap�s.

Egyik�nk elt�nik a v�gtelenben,
j�l tudom.
De hogy k�pes leszek-e gy�zni,
nem tudom.
B�znom k�ne, hinni a sikeremben,
De csak bizalmatlans�g lakozik �nbennem.
Hogyan is gy�zhetn�k, ha el�ttem annyi j� harcos hullt a porba
k�nnyed�n?
Mi�rt pont �n lenn�k az, ki ez�ttal megt�ri a fenevad erej�t?
Megteszek mindent, amit tudok,
De nem biztos, hogy gy�zni fogok.
Tal�n annyi id�m se lesz, hogy megk�zdjek vele.
Egyszer�en a szem�be n�zek �s felemelkedik keze;
Lend�l a karja,
S les�jt r�m kardja.

Lehet, hogy t�nyleg �gy v�gzem,
De teszek ellene, ezt meg�g�rem!
Nem adom fel egyk�nnyen,
S nem fog hullani k�nnyem.
K�zd�k majd a v�gs�kig,
�s elviselek minden k�nt!

M�r �rzem, felk�sz�ltem a harcra,
S tudom, elj�tt buk�sa pillanata!

Kint egy �g nagyot roppant,
De a sz�l m�r el�llt!
A sz�vem nagyot dobbant,