A félelem mögött a csendben állt
Porladó szárnyak közt fénytelen
Barátok közt embertelen
Titkokkal terhes majd elvetél
Megszül, kiköp és nem beszél
Megérte várni de elszaladt
Megnéztem újra mert eltakart
Nem értem most sem a litániát
De hallom újra a harsonát
Csak fújja, fújja az életem
Hogy barátok közt embertelen
És titkokkal terhes és nem beszél
Megszül, kiköp, majd elvetél
Nem tudok várni mert nem szalad
Nem nézek rá mert nem szabad
Örökké hallom a harsonát
És együtt fújjuk a litániát
Hogy barátok közt embertelen
Pillangószárnyak közt hernyóselyem
Keresném újra de csendben áll
A félelem mögött ha megtalál
Vadásztam rá és elkapott
Lágy ízű, langyos tegnapok.